A kenyér ősidők óta döntő szerepet játszott az emberiség életében, olyannyira, hogy a táplálkozás, az élet, a születéstől a halálig tartó jólétünk jelképévé lett.
Ha valakinek nincs kenyere, az még ma is az éhezést, a nyomort és az ínséget jelenti.
Számos vallási hagyomány, legenda, mítosz és szokás tanúsítja a kenyér fontosságát. A kenyeret körülvevő vallási kultuszok Babilóniában már a Kr.e.3. évezredben ismertek voltak. Az akkori emberek hittek abban, hogy a gabonamagnak lelke van, és az istenek gabonával táplálkoznak, ezért az „istenek lakomáján” mindig voltak áldozati kenyerek.

Európában sokáig tartották, hogy az új gabonából készült első kenyeret felkínálják egy átutazónak, hiszen nem tudhatták, hogy az illető nem Isten küldötte-e, vagy talán maga Isten.
Az ószövetség legendái, az újszövetségi kenyérszaporítás, amelynek során Jézus 5000 embert lakatott jól, mindenekelőtt pedig az utolsó vacsora és a Miatyánk („…mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…”) mind a mai napig a kenyérről szóló legismertebb vallási tanúságtételnek példája.

Holnap jelentkezem egy nagyon finom kenyér recepttel. 

Szilla